Történeti-politikai tájfogalom, koronként változó tartalommal. A középkorban „alvidék”, majd „végvidék” értelemben a D-mo.-i vármegyéket (Verőce, Pozsega, Szerém, Bács, Torontál, Temes, Keve), ill. a Dunán és a Száván túli bánságokat (Ózorai, Sói, Macsói, Szörényi) értették rajta. Később csak a Bácskát és a Bánságot (18–19. sz.) jelölte.
1918 után a Mo.-tól Jugoszláviához csatolt részeket nevezték Délvidéknek. Ma eltűnőben levő tájnév, szerepét átveszi a Vajdaság elnevezés.
Vajdaság
A Szerb Szocialista Köztársaság (Jugoszlávia) autonóm tartománya. Hozzá tartozik nyugat és déli Bánság, Bácska és (északi sávjának kivételével), a Szerémség. A Vajdaságban lakik a jugoszláviai magyarok többsége.
Az osztrák abszolutizmus az 1848–49. évi szabadságharc után Bács–Bodrog, Temes, Torontál, Krassó megyékből és Szerém megye két kerületéből külön közigazgatási területet szervezett, melyet „Temesi Bánság és Szerb Vajdaság” néven 1849–1860 közt Bécsből kormányzott. A Vajdaság nevet a szerbek megtartották (Vojvodina), a magyar nyelvben tájfogalomként azonban csak 1920 után kezdett terjedni, először Jugoszláviában, majd Mo.-on is az irredenta értelmet kapott Délvidék helyett.
Bácska, Bácskaság
A Duna–Tisza közének a Baja–Szeged vonaltól délre eső része. Északi sávja kivételével ma Jugoszláviához tartozik.
A honfoglalás korától magyarlakta vidék, a középkorban gazdag, viszonylag sűrűn települt táj volt. Két vármegye alakult ki területén: Bács kb. a Ferenc-csatorna vonalától délre és Bodrog attól északra.
A török elől menekülő délszláv népcsoportok (szerbek, bunyevácok, sokácok) a 15. sz.-ban kezdtek beszivárogni a Bácska területére. A legnagyobb szerb beköltözés 1691-ben történt, a levert törökellenes felkelés után, Csernovics pátriárka vezetésével.
Magyar lakossága a 16. sz. elejétől folytonosan pusztult vagy É-ra vándorolt és Buda elestétől (1541) a zentai csatáig (1697) tartó hódoltság ideje alatt majdnem teljesen eltűnt a tájról. A 18. sz. elején némely keleti és déli területeinek kivételével (Tiszai Kamarakerület, Csajkás kerület) visszaállították a két régi vármegyét, de 1802-ben összevonták Bács-Bodrog megyévé.
A gyér délszláv lakosságú területre 1733-tól indult meg a magyar lakosság beköltözése, Jankovácra (későbbi Jánoshalma) r. k. magyar telepesek érkeztek. A következő évtizedekben Bezdánra Somogyból és Zalából (1743), Pakára, Strebácra, Bezdánra Tolnából, Baranyából, Somogyból és Veszprém megyéből (1749) költöztek be magyarok.
Jászsági telepesek duzzasztották föl a K-bácskai helységeket: Magyarkanizsa (1750), Zenta (1755), Ada (1760), Óverbász (1767). 1750-ben népesült be Topolya, 1756-ban dunántúli r. k. magyarokból Újdoroszló, 1767-ben Petroveszelő (Péterréve). II. József türelmi rendelete után az addig településben korlátozott ref. magyarok is hoztak létre falvakat. 1785–1786-ban népesült be Feketehegy (Kunhegyes, Tiszabura), Ómoravica v. Bácskossuthfalva (Karcag, Kunmadaras, Jászkisér), ill. a r. k. Kishegyes (Békésszentandrás). Pacsérra tiszántúli (Törökszentmiklós, Kenderes, Kisújszállás, Túrkeve, Mezőtúr, Körösladány), kiskunsági (Kunszentmiklós, Szabadszállás, Izsák, Bugyi) és dunántúli ref.-ok (Seregélyes, Nagydorog, Fadd) telepedtek le. Az utolsó nagyobb magyar telepítések Temerin (1783 Pest, Heves, Nógrád megyeiekből), Mohol (1805) és Rácsföldvár (1806) voltak.
A nagyobb helységek a 18–19. sz. folyamán számos kisebb községet népesítettek be. A 18. sz.-ban nagyszámú német telepes is beköltözött, elsősorban Bácska nyugati és középső területein alapítottak falvakat. Ebben az időben keletkeztek a Bácskában szlovákok és ukránok (ruszinok) szigetszerű telepei is.
1849–1860 között Bács-Bodrog megyét a szomszédos bánsági megyékkel, kamarai kerületekkel és határőrvidékekkel Szerb Vajdaság és Temesi Bánság néven külön közigazgatási egységgé szervezték és közvetlenül Bécsből kormányozták.
1918 után e területnek a szerb királysághoz került részén, Vajdaság névvel tartományt alakítottak. 1920–1940 között Jugoszlávia déli vidékeiről nagyszámú telepes vándorolt be a Bácskába. Ezeknek a helyére telepítette 1941-ben a magyar kormány a Bukovinából útra kelt székelyeket, akik viszont 1944-ben a Dunántúlra menekültek.
Ma a Bácska jugoszláviai része a Vajdaság Autonóm Tartományhoz tartozik. Tisza mente néven önálló tájegységet alkotnak keleti peremén az észak-déli irányban húzódó nagyközségek és mezővárosok.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon